Nyíregyháza: rádióközvetítés kismotorról

A kórház előtti találkozótól indult a futás a Plázaig, ahol a színpadon két harcművészeti bemutató is volt, aminek azért örültünk, mert Milo Viki növendékei futottak is velünk.

A Városházát egyébként többek között az a Szondy Gyuri képviselte, aki a Megyei Úszó Szövetség Elnöke, és egyben a Városi Diáksport Egylet Elnöke is, tehát az összes iskolás nyíregyházi sportolót ő fogja össze!

A futás után, de még a program elején odajött hozzánk néhány srác nagy lihegve és elnézést kértek, hogy néhány társuk picit késik a programról, mert nekik még nem ért vissza a buszuk. S mikor némileg döbbent arccal megkérdeztük, hogy "Hát ti nem a sulival jöttetek együtt?", akkor derült ki, hogy a sulinak már régen vége van, de az igazgató úr kihirdette, hogy jön a Maraton, és aki csak tud menjen csatlakozni, erre ők saját indíttatásból megszervezték, hogy suli után gyorsan hazamennek, beszerveznek néhány felnőttet és visszajönnek futni

És mint kiderült, két suliból is voltak ilyen önálló csatlakozóink, az egyikből kb. húszan, a másikból negyvenen.

Őszintén szólva nem is tudom, hogy találkoztunk-e már ilyennel, hogy felső tagozatosok saját felelősségre és saját ötlettől vezérelve szervezik meg, hogy suli után önállóan visszajönnek futni a Maratonhoz

Nem sokkal ezután éppen az egyik tanárnő írt be a Vándorkönyvbe, majd hangjában teljesen jogos büszkeséggel elmesélte, hogy azért van itt délután öt órakor 140 gyerekkel a Plázában, mert a nyolcadikos gyerekei folyamatosan rágták a fülét, hogy ők aztán mindenképpen jönni akarnak.

Eléálltak és azt mondták, hogy ugye ők már ötödikben (!) letették a Drogmentes Kapitány esküt, és hogy ez milyen vagány dolog, és ők jönni akarnak futni, és le akarják tenni az esküt idén is!

Azt hiszem, ez a válasz arra a kérdésre, hogy van-e megoldás a drogproblémára.

Másnap reggel aztán a párját ritkító főiskolai kollégium meseszép szökőkútja előtt, a minket vendégül látó létesítmnyvezető, valamint a kiérkezett TV és rádió tiszteletére rendeztünk még egy kis privát futást, aztán persze robognunk kellett, hiszen a tegnapi beérkezés helyszínén már vártak ránk a csatlakozó gyerekek, és maga az alpolgármester úr, aki természetesen a gyerekekkel együtt tette le a Drogmentes Kapitány esküt

Mivel kismotoron végig velünk jött a rádióból a riporter srác és élőben közvetített, úgy futottunk be a Plázához, hogy a futó kocsi hangszórójából a rádió adása ment a gyerekek legnagyobb örömére.

Hajdúböszörmény: a rendhagyó osztályfőnöki

Tegnapelőtt kaptunk egy telefont a helyi szervezőnktől, hogy mit szólnánk hozzá, ha a 9 órás iskolai csatlakozás előtt még tartanánk egy külön előadást is abban a suliban, ahol alszunk.

Mert ha bele tudjuk préselni a programba, akkor a suliban rendkívüli osztályfőnöki órát tartanának, s az ebédlőbe összehívnák a srácokat, hogy beszélgessünk kicsit a drogokról.

Hát naná, hogy 08.05-kor már javában zajlott az előadás a 350 középiskolásnak

Egyébként a középiskolásokat csak akkor avatjuk fel Drogmentes Kapitánynak, ha ezt ők kérik. Mivel az avatás elsősorban az alsóbb korosztályoknak fekszik, a középiskolások inkább aláírással csatlakoznak, mégpedig egy olyan lapon, melynek a tetején ez áll: "Nem kell a drog!"

Az előadás felénél a másik két autó már elindult a Polgármesteri Hivatalhoz, hiszen vagy 4-5 iskolából vártunk csatlakozókat.

Itt is összegyűlt vagy 200 gyerek, akik a tegnapi gyereknap díszletei előtt tették le az esküt, majd maga a Polgármester úr volt az, aki egy rövid beszéd után elindította a futást.

Mégpedig azt a futást, amin nem csak a gyerekek robogtak a magyar zászló nyomában, hanem a hivatal képviseletében maga a KEF (Kábítószer Egyeztető Fórum) Elnöke is, aki már hetek óta készül arra, hogy együtt futhasson a gyerekekkel.

Tiszavasvári: akrobatikus kosárlabda és Wartburg-sors

Tiszavasváriban "Drogmentes Futás és Családi Nap"-ot szerveztek a Maraton kapcsán.

A találkozó a városhatár táblánál volt, oda vonult ki vagy 120 gyerek.

Beállt a rendőrautó, elhelyezkedtek a polgárőrök és a menet megindult a sportcsarnok felé.

Kb. 2 kilométer után szinte a semmiből előbukkant újabb 80 gyerek és becsatlakozott a már vonuló tömeghez, hogy aztán újabb egy kilométer után 40 pihent gyerek érkezzen meg amolyan vérfrissítés gyanánt.

Így csaknem 250 csatlakozó futóval értünk be a sportcsarnokhoz, ahol már álltak a bemutató asztalok (mint pl. a határőrség asztala speciális távcsövekkel), már javában ment a vérnyomásmérés és a lelátókon szép számban ültek a nézők.

A Polgármester úr köszöntötte a futókat és a jelenlévőket, majd mielőtt megnyitotta volna a programok sorát, újra megerősítette a Maraton és a nap célját - vagyis a drogmentesség és az egészséges életmód fontosságát - és a gyerekekkel együtt ő maga is letette a Drogmentes Kapitány esküt.

A számos fellépő közül nagy valószínűséggel az Acrobasket Jumping Team (Magyarország egyetlen Guiness rekorder akrobatikus kosárlabda showja) aratta a legnagyobb sikert, illetve a határőrség kábítószer kereső kutyás bemutatója, amiben a még félig kölyök kereső kutya a teljesen egyforma papírdobozok közül tévedhetetlen bizonyossággal szúrta ki a "fertőzött" dobozt, a többit pedig korához illő játékossággal dobálgatta egymás hegyére-hátára csínos kis kupacba.

De hogy a jelenlévő tűzoltók se maradjanak ki a látványos előadásokból, egy direkt erre a célra előkészítet roncs személyautót lobbantottak lángra, majd a megfelelő módon, lenyűgöző hatékonysággal eloltották, utána pedig speciális eszköztárat felvonultatva egy képzeletbeli mentést mutattak be, ami gyakorlatilag az autó szinte teljes felszeletelésével járt együtt

Putnok: "Ha én éppen nem vagyok velük"

Putnok úgy kapcsolódott be a Maratonba idén, hogy még februárban az egyik diákjuk díjat nyert azon a Rajzverseny a drogmentes Magyarországért pályázatunkon, amire az ország 360 iskolájából több mint 3000 pályamunka érkezett be.

Erre az alapra építve már nem volt kérdés, hogy a Maratonhoz is csatlakozni fognak.

Az iskola gyönyörű, árnyas parkjában tartottuk meg az előadást, majd rendőri felvezetéssel és 80 gyerekkel futva megindultunk a városhatár felé.

Legnagyobb meglepetésünkre és örömünkre ott volt a TV is, akiket viszont nem is mi értesítettünk, tehát valószínűleg az iskola amellett, hogy csatlakozott a programhoz, még a médiát is értesítette.

Vették az előadást és vették az avatást, majd mikor a futás végén elbúcsúztunk, a riporter ezt mondta: "Tényleg nagyon örülök, hogy megismerkedtünk, gratulálok a Maratonhoz, és azt kívánom, hogy ha én éppen nem tudok ott lenni a gyerekeim mellett, akkor ilyen emberek legyenek velük, mint ti vagytok!"

Amellett, hogy ez mérhetetlenül jól esett, azt hiszem, azért is monda ezt, mert az interjúban kitértünk arra is, hogy a mi dolgunk elsősorban az úgynevezett "primer prevenció", azaz a konkrét drogfelvilágosítást megelőző munka.

Hiszen mire valaki odáig jut, hogy a drogot választja "megoldásként", addigra már kellett, hogy legyen valami más problémája az életben, akár félénkség, akár unatkozás, akár a megoldhatatlannak látszó nehézségek.

A mi célunk az, hogy pl. a sport, vagy a művészet alternatívájával olyan életmódot kínáljunk a fiataloknak, ami lehetőséget ad a tartalmas, valódi örömökkel és célokkal teli életre.

És szinte mindegy, hogy milyen hasznos tevékenységben találja meg ezt, a lényeg, hogy értelme legyen és mások hasznára legyen vele.

Mert szcientológusként valljuk azt, amit L. Ron Hubbard írt egyszer:

"Egy ember annyira értékes, amennyire képes másoknak segíteni."

Eger: már mindenki tudja

Egerben a gyereknapi rendezvények színpadára futunk fel, jó kis Kapitányokat avatunk, s aztán hajrá, mehet az aláírásgyűjtés.

De ami az aláírásgyűjtés során történt, az egyszerűen hihetetlen volt!

Ugyanis volt itt egy csomó kiránduló osztály, s ahol csak belekezdtünk a bemutatkozásba a gyerekeknél, hogy mi vagyunk a Drogmentes Maraton, szinte mindenhol az volt a válasz, hogy "Persze, hogy tudom kik vagytok, hát jártatok nálunk is!"

Összeakadtunk azokkal a hajdúböszörményi iskolásokkal, akik a hét elején futottak velünk!

Találkoztunk egy Szegedi osztállyal, akik büszkén mesélték, hogy láttak minket a TV-ben Szegeden.

Beleakadtunk debreceni gyerekekbe, akik emlékezetek rá, hogy a Plázába futottunk be, s itt is volt köztük olyan, aki futott is velünk.

Aztán egy srác miközben aláírta a lapot, mosolyogva mondta, hogy a barátja folyton rólunk mesélt, mármint a Tamás Zsolt, a Bonyhádi Vasember, aki fellépett a programunkon Pécsett és aztán futott is velünk.

Mikor pedig a nap végén békés fagyizás közben már csak kedvtelésből írattunk alá néhány sétálóval, akkor egy mosolygós szőke hölgy kérdezte nevetve, hogy "Hogy megy azóta futás, hogy találkoztunk?" Ugyanis ő meg velünk futott Ózdon a napokban.

Hát kell ennél jobb érzés, ha az ember az ország legnagyobb drogellenes rendezvényével körbefutja az országot 42 nap alatt?

Sirok: A Kapitány

Haladunk szépen az úton, elől a futó, mögötte a kocsi, a hangszóróból szól a szöveg, s egyszer csak, jó 200 méterre előttünk az út közepén feltűnik egy alak, egyenlőre nehezen kivehető színes ruházatban, csípőre tett kézzel délcegen áll.

Mikor közelebb érünk, látjuk ám, hogy ez maga a Siroki Vár Kapitánya, korabeli díszes ruhában, mellette az apródja, gyönyörű lobogók mindkettejük kezében

Int nekünk, s ahogy fordul, köpönyege ívben terül utána

Hát én nem tudom, ki hogyan van vele, de ahogy a filmeken látjuk a tiszteletet parancsoló urat, pont ilyen a mi Kapitányunk, de kevélységnek, vagy dölyfnek nyoma sincs benne, csak annak a tanulhatatlan magabiztosságnak, ami a nagy emberek sajátja.

Nem is nagyon tudjuk, hogyan volna helyes köszönteni őt, mit kíván az illem.

Félkörben állunk vele szemben, s akkor ő meghajol felénk, miként apródja is. Kissé sután viszonozzuk köszöntését, mire ő - látván gondjaink - gyorsan feloldja a köztünk lévő távolságot, kezet nyújt és előre készített üdítőkkel kínál.

Elmondani is nehéz, de mintha más lenne körötte a levegő, mintha a méltóságnak és az erőnek valami különleges tere venné őt körül.

Csodálatos egy pillanatra egy más korba, egy tisztelettel és rítusokkal teli világba cseppenni, felvenni ennek ritmusát és úgy állni ott valakivel, hogy a megszokott sablonokba nem kapaszkodhatunk.

Persze ha már drogmentesség, akkor jöhet a Kapitány eskü,és nem hiszem, hogy volt már ennél stílusosabb Drogmentes Kapitány avatásunk, mikor egy igazi Várkapitányt mi avatunk Kapitánnyá!

Kiderül róla, hogy a Sárkányos Lovagrend vezetője, őt magát a Parlamentben ütötték lovaggá.

S kell-e mondanom, mindent tud a várról, Sirokról, a történelemről, a szokásokról, és magáról az életről is.

Ilyenkor jut az ember eszébe, hogy milyen szívesen tanulna szinte bármit, ha azt igazán érdekesen adják elő.

Márpedig a mi Várkapitányunk nagyon is érdekesen beszél, szépen és ízesen, s olyan magkapó tisztelettel a világ dolgairól, hogy szívünk szerint hallgatnánk hajnalig.

Természetesen felvisz minket a Várba, igazi birtokára, s csodálatos történeteket mesél, régi legendákat és új meséket terít tátott szánk elé.

S hogy a futásnak mennie kéne tovább?

Ugyan, ki menne innen el?

S mert az dővel nem játszhatunk kedvünkre, nagy nehezen cihelődni kezdünk, de mielőtt még útra kelnénk, kezet szorítunk ezzel a ragyogó emberrel, s magunkban rendre megfogadjuk: "Sirokra el fogunk jönni még!"

A maraton során készült képek megtekinthetéséhez és letölthetéshez a www.drogmentes.hu oldalon kattints a "2007" menüpontra, azon belül pedig a "Képes napi beszámolók" mappára.

A korábbi napok beszámolóit elolvashatod a www.drogmentes.hu, a www.rtlklub.hu, www.wellnessujsag.hu, vagy a www.hunrun.com weboldalakon.

Heti beszámolók a www.sportfm.hu, a www.mconet.hu weboldalon.