Budapest, Start

Az 5. Drogmentes Magyarországért Start rendezvényén a Parlament elõtt Beleznay Endre színmûvész, a Maraton védnöke köszöntötte a jelen lévõket.

A programok sorát Dr. Komáromi István és Kegye János pánsíp-mûvész nyitotta meg, majd megkezdõdött a színpad melletti aszfalton zajló drogellenes rajzverseny, melynek zsûrijét olyan közismert elõadók és sportolók alkották, mint Pflum Orsi, Madaras Ádám, Martinek János és Gyõzike.

Az elõször ezen a rendezvényen fellépõ Gyõzike Branch számai után csapatával színpadra lépett Czanik Balázs, Magyarország egyik legismertebb aerobic oktatója, hogy egy kis zenés bemelegítéssel felkészítse a testet és a lelket a futásra.

A legkisebbek kedvéért elõször egy jelképes kört futottunk a Parlament elõtt a Kossuth szobor érintésével, aztán a Triatlon szövetség célkapuja alatt átfutva hivatalosan is útjára indult a menet.

Természetesen a futók elõtt idén is egy feldíszített kamion haladt, hogy a drogmentességet hirdetõ feliratok mellett zenével, és mikrofonon keresztül élõ szóval is tudtára adassék minden Budapestinek: Magyarország legnagyobb civil szervezésû drogellenes rendezvénye idén is tenni fog a valódi emberi értékek visszaállításáért és minden józan gondolkodású ember közös céljáért, a Drogmentes Magyarországért!

Jászjákóhalma

Jászjákóhalmára mindig öröm megérkezni, mert maga az iskola is csodálatos helyen van, a gyerekek jókedvûek és mosolygósak, a tanárok pedig mindig kitalálnak valami programot a Maratoni csatlakozás alkalmából.

Az nem is kérdéses, hogy 130 gyerek jön ki futni, és a patak mellett a fûben ülve hallgatja végig az elõadást.

Abban sincs semmi szokatlan, hogy egy kis asztalon elõre feldarabolt almák és banánok hegye várja a futókat.

De hogy a réten fel van állítva egy komplett akadálypálya, kötelekkel, gyûrûkkel és matracokkal, amin nem csak az iskolások dolgozzák végig magukat, de a Maratonisták számára is tisztes kihívást jelent, arra már eltátjuk a szánkat…

Két önként jelentkezõ futónk becsületbõl végig is megy a pályán.

Azt mondják inkább a futás…

Füzesabony

Már tavaly is "Drogmentes Nap"-pá nyilvánították a Maraton beérkezésének napját, és ezt a kedves hagyományt idén is folytatták.

Az idei programban van "Drogellenes Plakátkészítõ verseny", van "Drogellenes totó" és természetesen csatlakozás a Maratoni futáshoz.

A Füzesabonyi rendezvény Védnöke Korózs Lajos úr, az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlõségi Minisztérium politikai államtitkára, akivel éppen akkor találkozunk és beszélünk, amikor autogramot oszt a gyerekeknek.

Az egyik autónk már reggel elõre ment, hogy az egyik iskolában 3 osztálynak egymás után megtartsa a 45 perces drogfelvilágosító elõadást.

Mire a futó beérkezik egy másik iskolához az õt biztosító kocsival, a Maratonistákat egyenesen az udvarra vezetik, ahol valóságos tömeget alkotva 300 gyerek várja, hogy futhasson.

Gyors elõadás és Drogmentes Kapitány avatás után a gyerekhad kiözönlik Füzesabony utcáira, és a Maratoni felvezetõ autó elõtt zászlót lengetve, nevetgélve és integetve, feltartóztathatatlan áradatként vonul a több száz fõs tömeg.

A menet élén Blahó István Alpolgármester úr fut, aki igazi barátunk lett az évek során, és aki ott van minden Maratoni rendezvényen, legyen az futás, Bankett vagy Konferencia.

Mire elérnek a Polgármesteri Hivatalig, már ott vár rájuk a középiskolából vagy 70 gyerek…

Mint egy hatalmas folyam, úgy futnak ki együtt Füzesabony határáig, ahol egy dörgõ taps és rettentõ mennyiségû ásványvíz elfogyasztása után búcsút mondunk egymásnak, hogy legkésõbb jövõre ismét együtt futhassunk és együtt tehessünk egy józanabb világért.

Mátraterenye

Kisség beborulni látszik az ég, mikor Mátraterenyére érünk.

Az itteni iskola nevelõi találták ki a Maratonok során elõször, hogy szakaszosan csatlakozzanak a gyerekekkel a futáshoz.

A megbeszélt találkozási ponton lassan összegyûlnek a nyolcadikosok. Õk csatlakoznak elõször, az õ távjuk valamivel több, mint 2 kilométer lesz.

Megindul a futás, a zászló vígan lobog az egyre erõsödõ szélben.

Kb. 500 méter után az út szélén újabb csoport várakozik, õk a hatodikosok és hetedikesek. Mikor melléjük érünk, egy elegáns kanyarral bekapcsolódnak a már együtt futó csoporthoz, és kisebb helyezkedés után kialakul az új futósorrend.

Néhány száz méter után jön az újabb csoport, aztán megint egy és megint egy, míg végül, 200 méterre a Közösségi Háztól ott toporognak az egészen aprók, az alsósok.

A néhol már erõsen lihegõ nagyok mellé beállnak a frissen ugra-bugráló törpék, és a tanár bácsi vezetésével az egész menet bekanyarodik a Közösségi Házhoz.

Leülnek körben a fûbe, mindenfelé kipirult arcok, törökülésre lógatott karok, néhányan pihegnek, tágra nyílt szemek és mosolygós arcok tekintgetnek körbe-körbe.

A legtöbben már ismerõsként üdvözlik az elõadót és arra a kérdésre, hogy ki futott velünk tavaly, vagy az elõzõ években, a kezek 80%-a a magasba lendül...

Jó érzés úgy befutni egy településre, hogy szinte ismerõs arcokat látunk, és a gyerekek a tanárokkal együtt jó barátként üdvözölnek minket újra.

Egyébként tavaly pont ezektõl a gyerekektõl kérdeztük meg, hogy milyen színû Kapitány oklevelet szeretnének jövõre.

Az õ kedvükért lett idén piros az oklevelünk.

A betartott ígéretért hatalmas taps és visongás a jutalmunk.

Az eskü zeng, mint a parancsolat, a tanárok büszkén állnak szívükre tett kézzel a gyerekeik mellett…

És had tegyük hozzá: teljesen jogosan állnak büszkén.

Mátraterenyén minden évben stabil program a Drogmentes Magyarországért Maratonhoz történõ csatlakozás, és ezek a gyerekek úgy fogják elhagyni az általános iskolájukat, hogy nemcsak, hogy rendszeresen volt részük felvilágosításban, de minden egyes évben futással is demonstrûáltak a drogok terjedése ellen!

Még elkészítjük a közös képeket, átadjuk az ajándékokat és átadjuk a Maraton elismerését az Igazgató úrnak, és éppen annyi idõnk marad, hogy meleg kézfogással és ölelésekkel elbúcsúzzunk, mikor megnyílnak az ég kapui és kiadós zápor zúdul a nyakunkba, mintegy lezárva ezt a kedves és eseménydús napot.

Kazincbarcika

Vasárnap, 12.30.

Azt gondolná az ember, hogy ilyenkor mindenki otthon ül és teli hassal nézi a Tv-t, vagy jókat beszélget a vasárnapi ebéd körül a családdal.

De nem így van.

Ugyanis a Városháza elõtt várakoznak a lelkes futók és jó néhány gyerek tanárokkal.

Elsõként lezajlik az elõadás, és a gyerekek a futókkal együtt leteszik a Kapitány esküt.

Aztán, amíg a tanár bácsi hazaszalad a holmikkal, beszélgetünk a gyerekekkel és kiderül, hogy nem csak a fiúk, hanem a lányok is szeretnek focizni.

Pillanatokon belül elõkerül a labda a futó-kísérõ kocsiból, és egy perc múlva már a Városháza elõtt a melegítõ felsõkbõl álló kapuk között el is kezdõdik a meccs.

Hihetetlen visongás és labdakergetés veszi kezdetét, a labdára - mint valami karácsonyfára a díszek - egyszerre legalább 10 gyerek tekeredik.

Aztán a tanár úr visszaér, és megkezdõdik a futás.

Ezek a gyerekek szó szerint lelkesek.

Elég csak felvetni ötletként, hogy mit szólnának hozzá, ha énekkel is megadnánk a futás ritmusát, és számolásra már együtt skandálják, hogy: "drog-men-tes".

Ahányszor emberek csoportja elõtt haladunk el, zengi a csoport az üzenetet.

Odakiabáljuk a buszmegállóban állóknak, a pirosnál várakozó autósoknak, a benzinkútnál tankolóknak, és végül már a nagyobb hirdetõtábláknak is, csak úgy lendületbõl.

Bár elõre megbeszéltük, hogy meddig fogunk együtt futni, az elválás helyszínét 3-szor kell kijjebb tolni, mert a gyerekek mindig tovább akarnak jönni.

Mikor végül egy utolsó, dörgõ "drog-men-tes" kíséretében elbúcsúzunk, még percekig integetünk egymásnak.

Innen már csak a profi futók jönnek velünk, de õk egészen Sajószentpéterig.

Ott meg persze már vár ránk 80 gyerek, jó néhány tanárral.

Olyan velük a futás, mint egy álom.

Érdeklõdõek, vidámak, bírják az iramot, és azt a megegyezést hozzák egymás közt, hogy a nemzeti zászlót kb. percenként fogják átadni egymásnak, így mindenki tudja hozni kicsit.

Úgyhogy percenként másik gyerek fut legelöl, és mások kísérik két oldalról.

Barta Józseffel, az iskola igazgatójával hosszan beszélgetünk, kiderül, hogy profi futó, a védnökeink felének személyes jó barátja.

Tökéletesen egyetértünk abban, hogy a mozgás az egyik legjobb alternatíva a drogokkal szemben.

A Vándorkönyvbe ezt írta:

"Jó, ha egy futásban benne van a mozgás öröme, a lélek szabadsága és egy jobb élet reménye. Köszönjük, hogy veletek futhattunk!"

A Drogmentes Magyarországért Maraton során készített képeket és további információkat találhat a www.drogmentes.hu web oldalon.