Szekszárd

Szekszárdon nem csak a gyerekek és a tökéletes rendõri felvezetés, hanem a helyi autó kereskedések modelljei teszik teljessé a bevonulást.

A téren már áll a színpad, és javában szól a zene, van küzdõsport bemutató, és a kicsik és nagyok egymást követõ táncos csoportjainak végtelen változatossága.

A zene finom, a város képviseletében 3 képviselõ úr is jelen van, és kint van az óvoda vezetõje is, aki a Maraton kapcsán külön levelet is írt a szülõknek és a kollégáknak.

„Most kell összefognunk! Most kell támogatnunk minden olyan kezdeményezést, amely segít a megelõzésben, a felvilágosításban! Most kell több odafigyelést nyújtanunk gyerekeinknek, képessé tenni õket a jó és a rossz élmények feldolgozására, a teljes élet megélésére! Most kell elkezdenünk megalapozni egy élhetõbb világot, egy tudatosabb, örömtelibb jövõt!”

Horváth Erika, óvodavezetõ

Másnap reggel éppen a közértben vásárolunk, amikor arra leszünk figyelmesek, hogy a kirakatban a tegnapi beérkezés hatalmas meghívója díszeleg.

Nem is csoda, hogy reggel a futás kapcsán az Alpolgármester úr a következõket írta a Vándorkönyvbe:

„Csak tiszta gondolkodású emberek építhetnek szabad társadalmat. Minden akció, amely a tudatmódosítás különbözõ formái ellen hat, tiszteletre méltó és támogatandó.”

Németh Zoltán Alpolgármester

Pécs

Sípos Péter, kedves Védnökünk, az Irigy Hónaljmirigy frontembere bejelentkezett, hogy szívesen lejönne hozzánk, és segít, ha valamiben lehet.

Hogy lehet-e?

Hiszen imádjuk…

Úgyhogy Pécsen, a Széchenyi térre befutó kis csapatot nem csak a Polgárõr Szövetség képviselõje és a TV fogadja, hanem maga Sípos Peti is, aki felelõssége teljes tudatában Drogmentes Kapitánnyá avatja a megjelenteket.

A közös program után még az is belefér, hogy elkísérjen minket a szálásunkra, és leüljön velünk egy italra, hogy elbeszélgethessünk kicsit a zenész életrõl, és a Maraton víg dolgairól.

A Péter igazi showman, sziporkázó és lenyûgözõ, és mindeközben olyan figyelmes és olyan érdeklõdõ, mintha nem is õ lenne a hazai könnyûzenei élet egyik legismertebb és legkedveltebb arca…

Elmondja, hogy bár a Miriggyel 16 éve vannak együtt, soha nem volt kapcsolatuk drogokkal és nem is szeretnék, hogy legyen. Sokaknak az együttesben gyerekei vannak, nem szeretnék, ha nekik szembe kéne nézni ezzel a problémával.

Legnagyobb örömünkre felajánlja, hogy szívesen lát minket a 18-i koncerten, sõt, a késõbbi koncerteken még azt is kitalálhatjuk, hogy hogyan jelenjünk meg velük, hiszen az egész zenekar egyetért azzal, hogy a jókedvhez, és fõként az élet igazi élvezetéhez egyáltalán nincs szükség mesterséges segítségre.

És erre az Irigy Hónaljmirigy a legjobb példa…

Magyarszék

Magyarszéken még nem volt az elõzõ években csatlakozás, ennek ellenére olyan professzionálisan szerveztek meg mindent, mintha már évek óta együtt dolgoznánk.

Az egész napot a drogokkal kapcsolatos felvilágosításra szánták, ami azt jelenti, hogy a Maratonhoz történõ csatlakozás csak az egyik eleme volt a programok sorának, hiszen pl. éppen a közös futást követõen érkezett meg a helyi rendõrség képviselõje, hogy elõadást tartson a gyerekeknek és a tanároknak is.

Mi mindebbõl csak a Maratonnal kapcsolatos élményeket láttuk, de azok olyan szívhez szólóak voltak, hogy a lányok a Maratoni csapatban azt mondták, alig bírták, hogy ne érzékenyüljenek el, mert ez volt idáig a legkedvesebb hely, pedig már jó néhány településen és iskolában voltunk.

Legalább 50 gyerek futott velünk, és több mint 80-an hallgatták meg az elõadást. Ahányszor az elõadó kérdezett valamit, annyi kéz röppent a magasba, mintha valami vetélkedõben lennénk, ahol súlyos millió a tét, és a Drogmentes Kapitány esküt olyan elánnal szavalták el, mint valami csatába induló sereg, akik eltökélték, hogy MINDENT megtesznek a gyõzelemért.

És ha jobban megnézzük, õk valóban az az eltökélt sereg lehet, akik mindent meg fognak tenni majd azért, hogy a környezetükben, a családjukban, a barátaik között ne okozhasson rombolást a drog.

Az igazgató asszony nagyon jól fogalmazta meg:

Ezeknek a gyerekeknek egy része szinte még nem is hallott arról, hogy mi az a „drog”.

És ez nagyon jól van így.

És hogy miért kell akkor „drog-felvilágosítás”egy ilyen kedves helyen?

Azért, mert ezek a gyerekek a pozitív környezet jótékony hatása alól egyszer majd ki kell, hogy lépjenek.

El fognak menni nagyvárosokba, találkozni fognak idõsebbekkel, rafináltabbakkal, kevésbé jó szándékú emberekkel.

Nem tudni mikor és hogy, de félõ, hogy valamikor találkozni fognak a drogokkal.

És igenis, addig kell beszélni velük errõl, amíg még megvan a szülõk és a tanárok hitelesége elõttük, amíg a jó szó erõsebb a drog-dealer mézes-mázos hazugságainál.

Azért kell beszélni velük, hogy mikor találkoznak a drogokkal, akkor már tudják, hogy mi ez, tudják, hogy mivel jár és mit okoz, és tudják, hogy mire számítsanak, ha belekezdenek.

Mert most még érdemes.

És kívánjuk, hogy legyenek õk azok az elszánt sereg, akik segítenek megteremteni azt a „Drogmentes Magyarországot”!

Kaposvár

Kaposváron Szerb Gyuri, a sportreferens szervezte a csatlakozást a Zenepavilonhoz.

Mire odaérünk, láthatólag már több iskolából vannak ott gyerekek, egészen aprók és nagyobbak egyaránt.

Mindenütt ülnek a padokon, álldogálnak az árnyéban, vagy éppen kergetõznek a virágok körül, és míg a kihangosítást készítjük elõ, egyre csak jönnek az újabb csoportok, kanyarodnak befelé a köves sétányon, és kígyóznak el a már alakzatba rendezõdõk mellet.

Mikor a tanárokkal röviden egyeztetünk, kiderül, hogy összesen 736 gyerek van jelen a téren, és mindannyian futni is fognak velünk.

A kb. 200-300 gyerekhez szokott hangfalunk szegény dolgozik becsületesen, de a hátsó sorokban állóknak folyamatosan szinkron-tolmácsra van szükség, hogy õk is hallják, hogy mirõl beszél az elõadó.

A Kapitány eskü után röviden egyeztetjük a futás útvonalát, aztán megkezdõdik a „sziszifuszi” munka, hogy a hatalmas gyerekhadat a futás irányába tereljük.

Ha a korábbi napokban „zúduló gyerekhadról” beszéltünk, akkor ez itt most olyan, mint valami méltóság teli folyam, vagy inkább mint a nyugodt és békés, kifogyhatatlannak vizû tenger.

Amerre a szem ellát, mindenütt gyerekek…

Gyorsabban vagy lassabban haladva, beszélgetve, kocogva, néha elsprintelve egymás mellett, megállíthatatlan menetként vonulunk a fõtér felé.

Kaposvár fõtere gyönyörû, van benne egy csomó szökõkút, ami most igazán kapóra jön a hõségben. A gyerekek elsõ útja ezekhez vezet, és a kipirult fejek pillanatok alatt csapzott és csepegõs fejekké változnak, ahogyan a szökõkút vizébõl kiemelkednek.

Már csak annyi dolgunk maradt, hogy a folyamatosan érkezõ gyerekeket a saját kísérõ tanáruk köré tereljük, átadjuk az okleveleket és anyagokat, majd hosszas integetések után újra útjára indulhasson a most olyan furcsán magányosnak ható futó.

S csak érdekességként…

Az egyik kocsi még egy kicsit Kaposváron marad, hogy átadhassa a városnak a Maraton elismerését.

A Polgármesteri Hivatal lépcsõfordulójában éppen összefutnak az elfele igyekvõ Polgármester úrral, aki az elismerés láttán bejelenti, hogy ehhez megfelelõ körülményeket kell teremteni.

Június 6-án lesz tehát egy sajtótájékoztatóval összekötött átadás, ahol a Polgármester úr átveheti az abszolút mértékben kiérdemelt elismerést, hiszen a városából nem kevesebb, mint 736 gyerek futott velünk ezen a napon a drogmentesség jegyében.

Iharosberény

Az Iharosberényi suliba tavaly csak azért mentünk be, mert a gyerekek látták az udvarból az elhaladó futót, és kijöttek szurkolni neki.

Ebbõl a találkozóból talán az eddigi Maratonok legemlékezetesebb csatlakozása kerekedett…

Nem csak azért volt emlékezetes, mert a gyerekek olyan lelkesek voltak, mintha nyaralni vittük volna õket, nem csak azért, mert az igazgató helyettes asszonnyal és néhány sráccal remek interjú készült, hanem többek között azért is, mert az egyik srác, aki verseket ír, nekünk adta az egyik féltve õrzött költeményt és elmondta, hogy élete álma válna valóra, ha a verse valahol megjelenhetne.

Így aztán amikor a Pazar Nõk magazinban az Iharosberényi beszámoló zárásaként megjelent a Richárd verse, boldogabb volt, mint eddig bármikor is.

Ezt õ maga mondta el, amikor idén is találkoztunk.

Mert idén már kedves ismerõsként köszöntött minket az egész iskola.

Az elõadó nem is nagyon tudott szóhoz jutni a folytonos visongástól és a szûnni nem akaró füttykoncerttõl.

A futás idén is az iskola nagy udvarán zajlott, ahol a 150 gyerekkel elõször megállapodtunk, hogy lassan fogunk futni, egymást bevárva és kényelmesen, de ahogy a visszaszámolás után megindult a menet, az eleje meglódult, és a második körhöz érve már gyûrûként vettük körbe az épületet, és keringtünk körbe-körbe az idõnként fel-felbukkanó zászlós maratonistával.

Tímás Lajosné igazgató helyettes elmesélte, hogy amikor a magazinok megérkeztek, az egész iskolával elolvastatták, és a Ricsi versét osztályfõnöki órákon beszélték meg…

Idén is készítünk vele interjút, ahol olyan csodálatosan mondja el egy pedagógus szemszögébõl, hogy miért tartja jónak a Drogmentes Kapitány esküt, hogy ilyen frappánsan talán mi magunk sem tudnánk megfogalmazni…

„A kisebbek annyit éreznek belõle, hogy ez valami vidám dolog, valami, ami a „rossz” dolgok ellen van, a drogok ellen van és egyszerûen jó benne lenni.

A nagyobbak már azt is értik, hogy itt valami komoly dolog történik.

Szívre tett kézzel esküt tenni, úgy állni, ahogyan csak a Himnusz alatt szokott az ember…

Ráadásul ugye itt Kapitánnyá válik valaki. Ez pedig egy titulus, egy kinevezés. És ha megnézzük, hogy történelem órán milyen hõsöket állítunk eléjük példaként, hát õk is vezérek és kapitányok. És ez bizony megtisztelõ.

Aztán meg a gyerekeknél még sokkal többet számít az adott szó, vagy a fogadalom.

Itt pedig megfogadnak valamit.

És ez nagyon jó alap arra, hogy osztályfõnöki órán visszatérjünk erre. Hiszen õ itt valamire a szavát adta.

És ha nem rongy ember, akkor a szavát illik megtartani.

Ráadásul, lehet, hogy egy olyan szituációban, amikor éppen megkínálják valamivel… sokféleképpen dönthet, de lehet, hogy éppen ez a kis eskü lesz az, ami eszébe jut, és ami mégis arra készteti, hogy az adott szavát megtartsa és ne válassza a drogot.

És ha ezt elérjük, akkor már nagyon is sokat tettünk…”

Az eltelt 30 nap összesített eredményei:

Csapat által lefutott km: 2.284,1

Csatlakozó futók száma: 5.200

Csatlakozók által lefutott km: 7.968,2

Felavatott Drogmentes Kapitányok: 5.507

Drogellenes aláírások: 6.294

Drogfelvilágosító elõadáson részt vettek: 6.506

Kiosztott drogfelvilágosító füzetek: 13.456

Média riportok, megjelenések: 65

Az 5. Drogmentes Magyarországért Maratonról készült napi beszámolók elolvashatók többek között a RTL Klub, és a Hunrun weboldalakon.

A Maraton során készített képeket és további információkat találhat a www.drogmentes.hu web oldalon.