Országos Polgárőr Szövetség, a Maraton társ-szervezője
Miért szövetséges a polgárőrség?
A drogokról harminc évvel ezelőtt még sokan azt hitték, hogy hozzánk Magyarország zárt határain sose „gyűrűznek be”. Pedig akkor, a ’70-es évek közepén már egyre több úgynevezett „kulcsos” gyerek kezdett szipuzni.
Neylonzacskóba kinyomott Palma-tex ragasztó gőzeit lélegezték be az elhanyagolt kamaszok a hazai drogozás őskorában. Nem egy „úttörő” bele is halt.
Külföldi riportútjaim során az európai nagyvárosokban egyre több drogost láthattam elvarázsolva heverészni parkokban, aluljárókban, kapualjakban. A bűnügyi hírek pedig naponta beszámoltak már akkor a kábítószerpiac összecsapásairól, a rablástól és a gyilkosságtól sem visszariadó drogosok bűncselekményeiről, és a kábítószerek rabjainak haláláról.
Itthon a tabutémák közé tartozott, hogy már nálunk is kinyílt a pokol kapuja…
Néhány évig ezért nem kaphatott zöld utat a szipuzó magyar kamaszokról szóló riportom. Az egyetlen párt központjában azzal nyugtattak, hogy előbb intézkedni fognak a belügy, az egészségügy, az oktatásügy illetékesei, aztán majd az eredményekről hírt adhat a sajtó.
Évekig nem történt semmi szót érdemlő.
Amikor huszonöt évvel ezelőtt az Ifjúsági Magazin főszerkesztője lettem, feltételeztem, hogy kínos lenne kinevezésem után rögtön le is váltani: azonnal publikáltam – engedélyre már nem várva – a fiókban heverő riportot. A kezdődő halálos veszedelemtől „cikizéssel” próbáltuk visszatartani a fiatalokat. Velünk egyetértve az Állatkert akkori igazgatója, dr. Anghy Csaba megengedte, hogy az IM Balázs-Béla díjas fotóriportere, Urbán Tamás egy Palma-tex-szel játszadozó, fintorgó majomról készítsen illusztrációkat a riporthoz.
Volt némi hatása az iskolákban, több száz levelet kapott a témáról a szerkesztőség. „Odafenn” pedig némi rosszalló fejcsóválást követően nem tettek később semmi a sajtóban lassacskán szaporodó drogellenes cikkek szerzői ellen.
És sokáig, túl sokáig nem tettek semmit a megnövekedett turizmus nyomán bejutó drogok terjedése ellen sem.
Így a rendszerváltozás után készületlenül érte a magyar társadalmat, hogy megjelentek a drogdílerek, és rohamos mértékben kezdett terjedni a kábítószer a fiatalok körében. A bulvárosodó tömegtájékoztatás nem foglalkozik ma már felvilágosítással, legföljebb a tragédiák híreit közli. Márpedig az ijesztgetés önmagában fabatkát sem ér.
Végül megint nem „odafönn” csírázott ki az ellenállás.
A kesztyűt a civilek vették fel.
Az immár hetvenezer főt számláló polgárőrség tagjai a ’80-as évek végén a lakóterületüket kezdték óvni a bűnözőktől, de már egy évtizeddel ezelőtt a drog ellen is küzdeni kezdtek. Ma már bemutató drogtáskákkal járják szakembereik az iskolákat, és nem csak előadásokat tartanak, de rendszeresen járőröznek a diszkók, a tanintézmények közelében is, hogy elriasszák – vagy rendőrkézre juttassák – a drogterjesztőket.
A polgárőrök nagy többségének van gyereke, unokája. Tudják, hogy mekkora veszélyt jelent a kábítószer.
Ezért támogatta első szóra az Országos Polgárőr Szövetség a Drogmentes Magyarországért Maratont.
Szántó Gábor
A Polgárőr Magazin főszerkesztője