A segítség – avagy mi minden kerekedhet egy egyszerű szórólapozásból

2011. 01. 20.

Az egyik munkatársunk mesélte el az alábbi történetet: Egy szép délutánon egy barátnőmmel, Dórival eldöntöttük, hogy szórólapozunk egy kicsit, és mivel volt nálam "drogos" kis füzet, azt vittük magunkkal.

 

 

Lementünk az Örsön az aluljáróba, és elkezdtünk osztogatni. Nagyon élveztük, és Dórinak is nagyon tetszett- ennek külön örültem. :)

 

Aztán egy fiatal 20 év körüli lány ránézett a füzetre, a szemembe nézett, és ezt mondta:

 

- Hú, ez nagyon kell nekem, mert én ezekkel élek.

 

Elmondta, hogy 12 éve függő drogos!

 

Hát kaptam az alkalmon, és addig beszélgettem vele, hogy a végén megkaptam a lány telefonszámát, megölelt megpuszilt, és vigyorogva ment el. (Annyit ajánlottam fel neki, hogy biztosan tudunk segíteni neki valamiben.)

 

Majd az év végén írt levelemre ezt a választ írta:

 

„Szió Drága Eszti ! Neked is Boldog Új Évet !


Húú, nagyon köszönöm a segítséget, és igen élnék is vele ! Jó lenne már tényleg őszintén beszélnem valakivel, mert ahogy gondolkoztam a dolgokon, rájöttem hogy igen is bajban vagyok. . .eddig ezt nem vallottam be magamnak. Rájöttem néha borzalmas tetteim vannak (pl. szúrom magam néha, és begyulladt ezért fel kellet vágni a karom).


Neked köszönhetem, hogy végre szembe néztem önmagammal.


Elringattam magam a nagy semmiben. De most azt hiszem ideje felébrednem. . .


Új munkahelyem van és még nem tudom a munkarendem, de amint tisztában leszek vele, és megkapom a fizetésem tényleg készen állok, hogy találkozzak Veled-veletek ! Egy kicsit messze lakok B.Pesttől, de ez nem gond ; ) járnak azért elvétve buszok. . .  : D”