Miért támogatom a Drogmentes Magyarországért Mozgalmat?
Írta: drugs bunny, testépítő szakíró, edző, a bodybuilder.hu szerkesztője
Ilyen névvel hogy „drugs bunny” nehéz egy kicsit a drogok ellen szólni, mivel ez valószínűleg népszerű drogos nikknév azok körében, akinél annyira menő dolog a cucc, hogy még nevükben is kifejezik ezt a roppant komoly „életérzést” - azonban az én nikknevem másról szólt eddig és más a véleményem is a tárgyban, mint a droghasználóknak.
Hagyjuk most a káros-nem káros maszlagot – nyilván csak az egészen hülyék képzelik azt, hogy nem káros, valamint persze a drogosok önámítása ez -, de tény, hogy egy füves cigibe senki nem halna bele. Tulajdonképpen lehetne akár drogozni is mértékkel, nem lenne ebből baj. Miért ne legalizálhatnánk?
A probléma a mértékkel van. Az emberek nem tudják a mértéket. És nem is érdekli őket, ráadásul a mérték olyan kicsi, hogy egyáltalán nincs értelme, nem mintha amúgy lenne. Egy cigi nem árt. De az minek? Azonban a rendszeres füvezés igen, méghozzá nagyon, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy sokan hétvégenként totál szétcsapják magukat keményebb drogokkal. Persze megtehetik, mindenki azt csinál magával, amit akar, a saját egészsége – mondhatnánk. A gond csak ott van, hogy az ő szokásaik viselkedésük kihatnak a környezetükre is, mások életére is!.
Miben nyilvánul ez meg? Több dologban is. A drogfogyasztó életének szerves résztét képezi a drog, fontos dolog az életében, amiről nem akar lemondani, ellenben bármi másról lemond a drogért. Ha dönteni kell, a drog lesz az, ami mellett dönt. A megbízhatóságot felejtsük el, a barátságot felejtsük el, a drogos legjobb barátja a drog. Ezzel tönkreteszi mind a baráti – hacsak nem drogos „barátok” – mind családi és munkahelyi kapcsolatait is. És gyakorlatilag egyre hülyébb lesz, mindent elfelejt, semmiben se lehet rá számítani. Ez nem ijesztgető maszlag, ez a valóság. Amikor valaki rendszeresen megígér valami és sosem lesz belőle semmi, már manapság sajnos lehet gyanakodni, miért nem ér rá az illető – természetesen a megbeszélt találkozót sosem lemondva. Utólag esetleg jön a „bocs de fáradt voltam” duma. A megbízhatósági szint a nullára esik le.
A másik, sokkal fontosabb tényező a társadalmi kapcsolatok szétzilálásán túl maga az a társadalmi jelenség, hogy a drog hatására - túlzás nélkül állíthatjuk - egyszerűen degenerálódik az emberi faj. Egyre hülyébbek lesznek az emberek, de ez még nem minden, hanem a dns-ükben tárolt életmódjukat és egészségi állapotukat majd szépen tovább is örökítik: drogosok csinálnak kis drogos gyerekeket. Nem lesz nyilván automatikusan drogos vagy retardált a gyerek, de azért nem valószínű, hogy az egészégtől kicsattanó zsenik fognak születni két droghasználó génállományából! Különösen, ha a gyerek drogosok között nő fel, vajon mi lesz belőle? Milyen nevelést kap, milyen értékrendet hoz hazulról ebben a már amúgy is elé szemét világban? Nyilván valami rendkívül hasznos tagja lesz a társadalomnak! A társadalmi hasznosság persze nagyon fellengzős kifejezés ezért a kutyát nem érdekli, de ha belegondolunk hogy mit jelent ez számunkra, hogy a saját életünkben drogfogyasztók vesznek körül bennünket, akik mindent „szarunk bele” hozzáállásal végeznek, el lehet gondolkodni hova jutunk!
Megkérdezném azokat, akik a drogok legalizálásért kampányolnak: ez kell nekünk? Nincs a világon elég hülye ember, adjuk lehetőséget még potenciális „sérültek” születésére is? Ez vajon az evolúciót szolgálja, hogy a helyet hogy szép, egészséges emberek lennénk, drogosokká züllesztjük a fajt?
Gondoljunk bele: egyre több olyan „értékes” ember van, akit semmi más nem érdekel, mint a cigije vagy a drogosbulija. Ez a szórakozásuk, hobbijuk, céljuk. Szomorú hogy más szórakozás sok helyen nincs, de ez még nem indok, mindenkinek meg kell találnia azt, ami érdekli. Nem kell mindenkinek világmegváltónak lenni életében, de hogy az élet annyi legyen, hogy egy ilyen szartól függenek, az azért erősen szánalom!
Erősen szánalom az, hogy ez a szórakozás, ez a program unalom ellen és ez egyáltalán fontosabb lehet bármi másnál!
Segít ez annak, akinek problémája van az életben? Elfeledteti a gondokat? Az biztos – amíg tart a hatás - de elfeledteti a pozitív dolgokat is, a barátokat is, de azokat örökre - csak a drogos spanok maradnak előbb-utóbb!
Az ember egy erős lény. Nem feltétlenül fizikailag - mentálisan! Viszonylag fejlett agya van és erős akarata. Ha emberek vagyunk, erősebbnek kell lennünk annál, minthogy ilyesmire vesztegessük az időnket, miközben milliárdos rohadékok abból élnek, hogy mi tönkretesszük magunkat.
Vannak e könnyű drogok? Nincsenek, maximum könnyebb drogok vannak és hétköznapi drogok: mint a kávé, pia és cigi de ebbe most nem menjünk bele. Számomra elfogadhatatlanok ezek is, de az ún. „nem ártalmas”, „könnyű” drog, a fű ezeknél még rosszabb. Mert „a fű a legrosszabb, mert alattomos” – mondta dr. Csernus és igaza van. Míg a hernyósok zombi formájukkal jól demonstrálják a heroin pusztító hatását, a füvesen azonban nem látszik rögtön elsőre egyértelműen, sőt ő maga észre sem veszi. Nem veszi észre, hogy a gondolatai csak a spangli körül forognak, a haverokkal minden ürügyet kitalálnak arra, hogy szívjanak és ha még a jobbak, a hétvégi füvesek szintjét is vesszük, ők is butulnak tőle mint az állat, anélkül hogy észrevennék. Amikor elhízol azt se veszed észre közben hanem egyszer csak ráeszmélsz hogy dagadt vagy. Arra viszont nem tudsz ráeszmélni, hogy tökbuta lettél, maximum feltűnik hogy semmi se érdekel már és minden elfelejtesz!
A Holland példa? Az aztán gyönyörű! Meg lehet nézni, mi folyik Amszterdamban, hányás az egész: beszívott idióták ténferegnek mindenfelé, mint a zombik. Ez a híres „szubkultúra?” Ha ennek valóban kultúrája lenne, alapszabály lenne a mérték, a mérték pedig az, ami nem befolyásolja egy ember általános viselkedését. Szinte senki sem tudja kezelni ezt ennyire, hogy ilyen ritkán füvezzen!
De miért is kéne füvezni? Ez olyan fontos? Olyan nagy élvezet? Beszívsz, röhögsz a tévéműsorom, ez nagy dolog? Ez olyan tartalmas élmény, amire majd emlékezni akarsz?
Nem arról van szó, hogy minden héten meg kell mászni a Mount Everestet és cserkésztábort kell menteni a Godzillától, de pihenni, kikapcsolódni, bulizni nem lehet egy ilyen szar nélkül? Milyen ember az, aki magától nem tudja jól érezni magát? Nem kéne, hogy mindenkiben legyen ennyi méltóság és büszkeség, hogy ne zombiként ténferegve töltse az idejét?
