A Magyar Lábtenisz Szövetség által a Drogmentes Magyarországért Maratonnak írt támogató levél
Napjainkban sajnálatos módon egyre nagyobb teret hódít a fiatalok körében a dohányzás, az alkohol és alkoholtartalmú italok, valamint a különböző kábítószerek fogyasztása. Az előbb felsoroltak közül mindegyik károsítja a szervezetet, de mindközül a legkárosabb a könnyű és kemény drogok fogyasztása. Figyelembe véve azt, hogy mindez egy fejlődésben lévő gyermek, vagy fiatal szervezetére hat, nem kell különösebb orvosi tudással rendelkezni ahhoz, hogy megállapítsuk, ezen egészségkárosító anyagok folyamatos használata maradandó károsodást, vagy függőséget okozhat, és legtöbb esetben okoz is. Joggal várhatjuk el tehát mindenkitől, hogy az összes rendelkezésére álló eszköz felhasználásával segítséget nyújtson ebben az ügyben. A Magyar Lábtenisz Szövetség szintén zászlajára tűzte azt a célt, hogy a sport által lehetőleg minél több fiatalt sikerüljön kivonni az iskolai bűnözés és különös tekintettel az egyre inkább terjedő iskolai kábítószer fogyasztás rendkívül veszélyes bűvköréből.
A lábtenisz azért lehet a fenti célok megvalósítására alkalmas eszköz, mert a többi versenysporttal ellentétben a megcélzott – és a kábítószer vonatkozásában leginkább veszélyeztetett – korosztály számára a lábtenisz művelése ebben az életkorban még inkább szórakozás és játék, mint sport! Labdasport révén jóval szórakoztatóbb, mint a labda nélkül űzött sportok, ugyanakkor összehasonlítva más labdajátékokkal eleinte még nem igényel annyira intenzív edzésmunkát. Mivel az alapokat gyorsabban el lehet sajátítani, hamarabb jelentkeznek az első pozitív élmények is. Nem utolsó sorban ez a „játék” nem igényel különösebb sportfelszerelést, komoly sportlétesítményeket, így az anyagi lehetőségek szempontjából ideális a fiatalok számára.
Ezen életkor rendkívüli sajátossága, hogy a mind több önállóságot követelő fiatalok leginkább egymásra hallgatnak, mint szüleikre, vagy tanáraikra. Amennyiben a tenagerekre nem ráerőltetni akarjuk a sportot, hanem lehetőséget, és pozitív eredményekkel kecsegtető alternatívát tudunk nekik biztosítani, máris nagy lépést tettünk előre.
Az iskolai tanárok, edzők a fokozatosság elvét betartva elérhetik, hogy az egyébként nehezen fegyelmezhető, nehezen munkára bírható tanulók (akik a társaik szemében vagányok, különcök, ezért követni kell őket) élve a felajánlott lehetőségekkel saját akaratukból sportoljanak, ezzel „akaratlanul” is példát mutatva társaiknak.
Azon fiatalok is a leendő siker reményével kezdhetik el játszani, akiket más sportágakban már élsportra alkalmatlannak nyilvánítottak. Ők a magyar élsport számára mindenképpen elvesznek, de a lábtenisz segítségével még megnyerhetőek legalább a szabadidős sporttevékenységek és az egészséges életmód számára.
Szolnok, 2005. április 28.
Magyar Lábtenisz Szövetség
Elnöksége
